Az első futás a vértesi maraton után.

Elméletileg úgy volt, egy hirtelen jött fáradt kinyilatkoztatás következtében, hogy a vasárnapi embert próbáló futás után egész héten nem fogok futni, csak pihenni, regenerálódni. De annyira semmi bajom nem volt, hogy nem volt miért itthon lebzselni. Persze ez a „nem értem hogy bírtam, hogy-hogy nincs semmi bajom, és egyáltalán” értetlenkedési gondolatkörhöz tartozik.

Szóval nem akartam túlzásba vinni, így csak a szokásos útvonalat kívántam befutni: Alsógalla vasútállomás – Aradi u. – Hármas híd, ott balra elfordulva a Tatai úton, ami Táncsics útban folytatódik égészen a Panoráma útig, ott jobbra fordulva a Panoráma úton egészen fel a Turul szobor parkolójáig, majd rátérünk arra a tanösvényre ami a Ranzinger Vince kilátó felé visz és a kilátóig meg sem állunk. Majd a kilátó érintése után a jól megérdemelt visszafutás következik ugyan ezen az úton. Nos, ma valahogy kicsit nehézkesen ment a dolog, igazán fittnek nem éreztem magam, lehet még fáradt vagyok? Vagy csak épp ma nem volt jó formám? A Táncsics Panoráma sarkon csatlakozott hozzám Pisti is és a nehezének ketten vágtunk neki. Mondtam is, ma kissé fáradtan megy a futás. Na ez azért nem adott okot a lazításra, mentem ahogy bírtam. Felértünk a parkolóig, nézem az órámat 28 perc. Hoppá, azért ez nagyon nem rossz! 30-32 perc alatt szoktam felérni. Mire a 37-ik percet mutatta az óra már a kilátónál voltunk. Hmm, mi lett volna ha nem érzem fáradtan magam? Pisti most is beindult az utolsó emelkedőn, amit Ő mumusnak hív. Láttam rajta hogy menne, nem tötyörögne az én tempómban, mondtam neki, hogy hajrá, fussa a saját tempóját. Hát futotta. Jó 20 métert rám vert. Bírom ezt a srácot. Amikor mélyponton van, akkor nem összeomlik, hanem előre menekül. Ezt csinálta a vértesi maratonon is az utolsó kilométereken, amikor elhúzott. Mi lesz ha majd beleérik az hosszútávfutás életkorába? Már most vizionálható ez a névsor: Szőnyi Ferenc, Altmann András, Priger István. Ámen.

Szóval, ma ismét megfutottuk mit a haza megkövetelt és azért jól esett. Pontosan nem tudom hány kilométer hosszú ez az etap, de szerintem 12 körül lehet. Majd egyszer elkérem András óráját. A leküzdött szintemelkedést is csak tippelni tudom kb. 200-230 közé. Mire visszaéretem az Alsógalla vasútállomáshoz 1óra 11percet mutatott az óra. Ez is nagyon rendben van.

Egészségünkre Pisti!