Amikor tavaly november 19-én kaptam egy levelet Andrástól a Camelbak Vértesi Terepmaratonról, először jót röhögtem rajta. Persze, 48 km, terepen, 1161m szintkülönbség felfele, hehe. Azért fanatizmusban nyomába sem érek Andrásnak. Hagytam az egészet. Épp elég volt a budapesti maraton élményeit feldolgozni. Aztán telt múlt az idő. Végig gondoltam azokat a dolgokat, amelyeket szeretnék megvalósítani. A Balaton átúszás már megvolt háromszor. A Gerecse 50-et is lenyomtam négyszer. Jópár félmaraton után az egyik fő célomat is megvalósítottam, lefutottam egy maratont (Naná, az Andrással! Ki mással!?). Amit még szeretnék teljesíteni, megélni az a Kinizsi 100. Na de azért az nem piskóta mutatvány ám! Nem lehet csak úgy nekiszaladni, mint anno a Gerecse 50-nél tettem. Meg kell nézni az ember mire képes. Például úgy, hogy képes-e lefutni mondjuk a Gerecse 50-et. Hogy bírja szuflával, mennyire maradnak működőképesek a lábai, stb. Tudom, hogy túrázni és futni nem egy kategória (a gyaloglás nehezebb), de valahol el kell kezdeni a hosszútávokat. Aztán idén egyre többet beszélgettem Priger Pistivel a dologról, meg természetesen Andrással is. Minden beszélgetés a Vértesi Terepmaratonnál lyukadt ki, mert András már rég eldöntötte, hogy megpróbálja lefutni. Hmm, végül is ez is kb. 50 km, a Gerecse 50 is. Jaj, de hát olyan korán van, hogy készülök fel rá. (Hát hogy? Lélekben, mint eddig mindenre.)
Szó mi szó, ismét erőt, bátorságot merítve András elszántságából, és lelkesedéséből beneveztem a Camelbak Vértesi Terepmaratonra. Te jó ég, már megint mibe vágtam a fámat? Fejszébe… Finoman szólva is egy több ismeretlenes egyenlet kellős közepében találtam magamat. Az közösségi szellemet erősítve Pisti is csatlakozott ehhez az őrültséghez. Aki hat és fél óra alatt lefutja a Gerecse 50-et annak jönnie kell.
Március elején megkezdődött a pánikszerű felkészülés. Mert a március 27. gyorsan közeledett. Futottam az Andrással, futottam a Pistivel, futottam egyedül. Lehetőleg minél meredekebb terepen mégis csak hegyi, meg maraton, meg nem vagyok normális. Néha-néha amit kedves feleségem szemében láttam… Hát inkább nem firtattam a fejcsóválásának mélyebb indíttatásait.
Közeledett a nagy nap, túl voltam jól sikerült futásokon és kevésbé jól sikerülteken is. Az idő elfogyott, így a felkészülési lehetőségek is. Hát hozott anyagból dolgozván meglátjuk mire lesz elég. Az esemény előtti héten csodás idő volt, száraz, meleg, napsütéses. Aki túrázott sáros erdőben tudja milyen cipőn hordozni 5 kiló sarat. Örültem, hogy jó eséllyel ezt az élményt megspórolhatjuk magunknak. Nem sokáig. Egész héten arról zengett az összes TV-s és internetes időjárási média, hogy bizony-bizony hétvégén hidegfront, eső, szél és hatalmas nagy szívás van kilátásban. Ehh. Nesze sánta itt egy púp is. Volt, hogy vasárnapra havazást ígértek. Aztán ahogy közeledett a hétvége, úgy lett egyre szebb az előre jelzés. Szombaton nem nagyon lesz eső, majd talán csak vasárnap délután. Nagyon jó! Éljen a pozitív kisugárzás!
Nem mondom, bírtam volna stressz mentesebb is hangolódni a dologra, de hát az van. Futni fogunk, terepen, sokat. Négyen: András, Pisti meg én. Ja és az elszántság.
Szó mi szó, ismét erőt, bátorságot merítve András elszántságából, és lelkesedéséből beneveztem a Camelbak Vértesi Terepmaratonra. Te jó ég, már megint mibe vágtam a fámat? Fejszébe… Finoman szólva is egy több ismeretlenes egyenlet kellős közepében találtam magamat. Az közösségi szellemet erősítve Pisti is csatlakozott ehhez az őrültséghez. Aki hat és fél óra alatt lefutja a Gerecse 50-et annak jönnie kell.
Március elején megkezdődött a pánikszerű felkészülés. Mert a március 27. gyorsan közeledett. Futottam az Andrással, futottam a Pistivel, futottam egyedül. Lehetőleg minél meredekebb terepen mégis csak hegyi, meg maraton, meg nem vagyok normális. Néha-néha amit kedves feleségem szemében láttam… Hát inkább nem firtattam a fejcsóválásának mélyebb indíttatásait.
Közeledett a nagy nap, túl voltam jól sikerült futásokon és kevésbé jól sikerülteken is. Az idő elfogyott, így a felkészülési lehetőségek is. Hát hozott anyagból dolgozván meglátjuk mire lesz elég. Az esemény előtti héten csodás idő volt, száraz, meleg, napsütéses. Aki túrázott sáros erdőben tudja milyen cipőn hordozni 5 kiló sarat. Örültem, hogy jó eséllyel ezt az élményt megspórolhatjuk magunknak. Nem sokáig. Egész héten arról zengett az összes TV-s és internetes időjárási média, hogy bizony-bizony hétvégén hidegfront, eső, szél és hatalmas nagy szívás van kilátásban. Ehh. Nesze sánta itt egy púp is. Volt, hogy vasárnapra havazást ígértek. Aztán ahogy közeledett a hétvége, úgy lett egyre szebb az előre jelzés. Szombaton nem nagyon lesz eső, majd talán csak vasárnap délután. Nagyon jó! Éljen a pozitív kisugárzás!
Nem mondom, bírtam volna stressz mentesebb is hangolódni a dologra, de hát az van. Futni fogunk, terepen, sokat. Négyen: András, Pisti meg én. Ja és az elszántság.
Szívből gratulálok a teljesítményedhez,-tekhez! Inspiráló az írásod, nem mellesleg nagyon igényes és stílusos!
VálaszTörlés