A balatoni „élményből” ocsúdva, tehát elhatároztam, hogy az eddigi nullamennyiségű mozgást valamennyire megpróbálom elmozdítani pozitív irányba. 2007 nyarán egyrészt próbáltam szorosabb kapcsolatot kialakítania biciklimmel, másrészt megpróbáltam valami olyan futóterepet találni, ahol a betervezhető szenvedésen felül azért némi sikerélmény is várhat. Például, hogy le tudom futni. Szóval azt találtam ki, hogy otthonról busszal elmegyek a városközpontba, majd onnan felsétálok Közép-Európa legnagyobb bronzból készült madarához és onnan végig lefele szaladva szépen hazakocogok. A nehézség ebben a Turul madárhoz történő felsétálás volt, mert rengeteg lépcső és meredek út visz fel, úgyhogy az ember vádlija megkapja a magáét mire felért. Viszont itt nem kellett futnom és így a nehezét nem egy keveset gyakorolt mozgásformával kellett leküzdenem. Jó kitaláltam, mi? Ahelyett hogy kerestem volna pár kilométernyi sima terepet, eh mindegy, hagyjuk. Ha az ember nem bír valamiféle beütéssel, nem ragad meg a fanatikusok világában.
A dolog egész jól ment. Értsd: ahol már elfogyott a lejtő, ott is tovább tudtam futni. Bár nagyon nem bántam, hogy a kereszteződésekben meg kellett állni át engedni az autókat. Valahogy szokatlanul előzékeny voltam. Azért ezt a futkorászást nem vittem túlzásba, még szó sem volt a heti három alkalomról. Éppen csak egy kicsit felráztam magamat, hogy az őszre tervezett újabb biciklitúrán nem haljak meg az első kilométereken.
Aztán 2007 őszén jött a második megmérettetés. Kerüljük meg a Fertő tavat. Egy nap alatt. Én. Biciklivel. Istenem, én sem leszek már normális soha többet. De mint mindig, most is hajtott a lelkesedés. A remek csapat összeállt, Jani barátomnak köszönhetően volt hol aludni is. Gondoltam magamban, ez a túra biztos könnyű lesz, hisz csak egy tó körül fogunk tekerni, sík a terep, mi bajunk lehet. Aha. Hegykőről indultunk Fertőrákos felé. Aki már járt arra tudja, hogy a kőfejtőig milyen brutális emelkedő van! Ébresztőőőő! Hát felébredtem. De fel is tekertem! Rettentő büszke voltam magamra. A határátkelőnél álltunk meg pihenni és bevárni a kevésbé elszánt csapattársakat, de nagyon nem bántam a várakozásnak álcázott pihenést. Mire a lemaradtak hozzánk, én meg magamhoz tértem, már nem gondoltam törvényszerűnek, hogy egy tó körül csak sima lehet a terep. Az út további része az osztrákoknál nagyjából tünetmentes volt. Nem rohantunk mint az őrült és szerencsére a lábam sem kezdett el úgy fájni mint a Balatonon. Azaz most már tudtam gyönyörködni a tájban, élvezhettem a tekerést. Nahát, hogy ez milyen jó így! Aznap egy elég erős szél fújt, néha még az eső is szemerkélt a rohanó felhőkből, de tekerni nagyon jó volt. Persze az a tétel, hogy a biciklisnek mindig szembe fúj a szél most is beigazolódott. Volt egy szakasz a pamhageni határátkelő előtt ahol ez az erős szél teljesen hátba kapott, hát ott szinte repültünk! Aztán ismét szeretett szülőföldünkre értünk, a szél megint szembe fújt, az eső is eleredt, és megint emelkedők jöttek. Hmm, érdekes. Valahogy bringás szemszögből nézve is a sógoroknál minden szép, jó, könnyű, aztán ha haza ért az ember megint csak a szívás várja. Ennek a túrának volt egy extra inspiráló tényezője is. Ha sikerült visszaérni Hegykőre időben, el tudunk menni az ottani termálfürdőbe lábat áztatni. Lazításnak nem volt helye, tekerni kellett. Megint az elszántság hajtott, mert a lábaim már igen csak elfáradtak. A cél adva volt, véghez kellett vinni, el kellett érni. Sikerült! Mennyei boldogság volt a jó meleg vízben lazítani! Még azt is megemésztettem, hogy a fürdőbe is bringával mentünk, pedig az már nagyon nem akaródzott.
Természetesen a túra után jött az izomláz, de nyoma sem volt annak a pokolnak, amit Balatonon éltem át. Mindent összevetve ez már igazi sikerélményekkel és kellemesebb fáradsággal átélt túra volt.
Na, fog ez menni! Van remény! Tessék csak mozogni és jó lesz az!
Elindultam egy lejtőn lefelé, ahol lelkes és fanatikus emberek járnak előttem jó példával, rángatnak magukkal és én a legnagyobb örömmel követem őket, hisz tudjuk: a lejtőn lefelé nincs megállás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése