Mivel készülök a legújabb őrültségemre, így nagyon vártam már a mai futást. Összeálltunk hárman ismét András, Pisti és én. A terv az volt, hogy a munkahelyről futunk egy nagy kört a Gerecsében, és így fogunk haza futni. A János forrás felé kezdtük a futást, és annak völgyében futottunk felfelé. Aki már járt arra tudja milyen emelkedő. Gerecse 50 rajongók előnyben. Kb. 7 km alatt felfutunk 150 méterről 500 méter magasba.
Múlthéten hétfőn is elcsábított András, hogy fussak vele az erdőben. Vagyis én kérdeztem, hogy mikor és hova megy futni. Kell a hegyi futás mert amire készülünk az nagyon durva lesz. Szóval hétfőn reggel mentünk a hegyekbe, de elég későn reggeliztem, így rettentő szánalmasra sikeredett a mutatványom. Émelyegtem, szédelegtem nem bírtam futni. Szegény András futását jól elszúrtam.
De most odafigyeltem mindenre, időben ebédeltem, jó szénhidrát dús tésztás, süteményes menü volt, próbáltam eleget inni is. Ja és lelkileg is ráhangolódtam a megmérettetésre. Szóval nagyon akartam, hogy jól sikerüljön.
Jó tempóba vágtunk neki, aztán a durva emelkedő persze beszabályozott mindeket. András átváltott a biorobot futásában, akár milyen emelkedő is van, Ő apró lépésekkel is de fut. Félelmetes, nem tudom hogy képes erre. Hát van még hova fejlődnöm. Én néha nagy lépésekkel követem, aztán ha már nem volt embertelen az emelkedő én is futottam. Még szerencse, hogy így is tudtam tartani a tempót, nem maradtam le. Pisti is kitett magáért. Nem alázott le minket és nem hagyott ott. J
Mivel András állandóan nézte az óráját és szolgáltatta az adatokat, az utolsó kilométereken megpróbáltam egy kicsit a saját tempómba futni felfelé és az élre álltam tempót diktálni. Na persze már itt nem volt olyan meredek felfele, óvatos duhaj vagyok azért én is. Miután felértünk a tetőre, onnan már ajándék volt minden kilométer. Egy-két kitérővel színesítette még András a távot, de tulajdonképpen lefelé futottunk. Az egészben az volt a jó, hogy nyoma sem volt oxigénhiánynak, savasodásnak és egyéb gyötrő élménynek. Nagyon élveztem a dolgot, pláne a csúfos hétfői leszerepelés után. Jah és a cipő is remekül tette a dolgát. Azt hiszem jó barátok leszünk én és a Trabuco.
Úgy érzem a Camelbak Vértesi Terepmaraton főpróbája elég jól sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése